2. rész
- Nah vajon kire?? - Húzta fel a szemöldökét...
- Tom Kaulitz-ra tudod Tokio Hotel, Németország...De ez hülyeség...Nah nem tartalak fel, szia!- én és indultam fizetni, de jött utánam...
- Nem hülyeség!- mondta kaján vigyorral az arcán
- ŐŐŐŐ...izééé...- meg se tudtam szólalni...Nem csoda, hisz még egyetlen tinibálvány sem állt előttem...
- Nyugiii, nem te vagy az egyetlen, aki nem jut szóhoz tőlem- mondta mégnagyobb vigyorral (kis egó)
- Öhm...gondolom :P -én- de most mennem kell, otthon várnak, örülök hogy találkoztunk, sziiijaa
- Várj! Nem találkozunk valamikor még a hétvégén?- Tom
- Háát végülis elmehetünk valahova, majd még gondolkozom...nah sziija
- Szia, remélem minnél előbb látlak...
- Lehet- én és mosolyogtam egy utolsót felé, majd elindultam kifelé a boltból...A szivem a torkomba volt, nem hittem el h tényleg Tom Kaulitzal beszéltem, és randira hívott...márha vehetem ezt annak...
- Úram atyám!!- kiáltottam, mert leesett h még a számom se addtam meg neki...gyoran visszafutottam bolthoz, de sehol senki...
-A fenébe.Ezt jól elcsesztem...Ennek lőttek...- én és majdnem sírva fakadtam.Szomorúan ballagtam hazafelé, és mikor beléptem az ajtón Betti kérdőre vont, hogy hol voltam ennyi ideig...De nem akartam vele beszélni, ígyhát tiszta bunkón felmentem a szobámba, bezártam az ajtót és a plafont bámulva hallgattam az mp3am...Nem tudom mennyi ideig tehettem ezt, de arra lettem figyelmes, hogy kimerült az elem.
- A picsába!- én idegesen, mert ez csak olaj volt a tűzre...Betti már valószínű elment, mert lent nem hallottam senki hangját, szóval egyedül voltam otthon...Jobbhíjján bekapcsoltam a tv-t és valami idióta romantikus filmet bámultam, míg be nem aludtam...Pár óra múlva arra keltem, hogy csörög a telefon...
- Már aludni se lehet??? :@ - én durcisan- Ha valami ügynök az én elküldöm a picsába :@ Leértem a földszintre, és felvettem a telót:
- Háló???- én álmosan
- Hy Tom vagyok, lakik ott egy csinos, kb 6-17 éves lány?(németül)- Tom
- Szijja! Igen lakik, én vagyok :) - én és örömömben olYat estem hogy kirántottam a telefont a falból...
- Csezd meg! Ez is csak velem fordulhat elő- fölvettem a földről a telefont de teljesen süket volt...nem csoda hiszen nem volt bedugva :D Gyors összeeszkábáltam minden csatlakozót, feltettem a telót a polcra, és vártam hogy újra hívjon...de nem tette...már vagy 3/4 órája állhattam ott, de semmi nem volt...biztos megsértődött...Már megint elcsesztem :'( Ebben a pillanatban újra megszólalt a telefon.Gyorsan felvettem nehogy megvárakoztassam az én kis hírességem...
- Háló, itt egy csinos 16-17 éves lány beszél...
- Itt meg az anyád...10 perc és otthon vagyok, légyszi nyisd ki a kaput...- mondta anya
- jah oké szia!- de itt még a sokk hatása alatt álltam, mert nem erre számítottam...Kimentem kinyitni a kaput, anya hazaért, csinált vacsit, de én nem kértem inkább felmentem a szobámba. Fél óra múlva anya kopogtatott az ajtón:
- Mondtam hogy nem vagyok éhes!- én
- Nem kaját hoztam, de téged keresnek telefonon...- anya. Ekkor majdnem elállt a lélegzetem.De biztos nem ő...gondoltam inkább megkérdem:
- Ki az?
- Valami Tom Kapuléc- mondta anya
- Mii?? Ez nem lehet igaz!!- örömömben majd elszálltam...Gyors lefutottam és felvettem..
Hogy mi történt az kiderül a következő részből!
